„Puvili, host ci-kli-kli lájta ghört?”- kérdezte minden nap a déli harangszó után nagymamám, régen volt gyerekkoromban. A kérdés igazából annyit tesz, hogy fiacskám, hallottad-e a lélekharangot harangozni? A „ci-kli-kli” a harang csilingelő hangjára utalt, s aki nem volt járatos a sváb dialektusban, gondolhatta, hogy ezeknél a taksonyiaknál a halál bizonyára valami vicces dolog lehet.