Különös dolgok kerülhetnek elő, ha az ember leszedi a házi áldás hátoldalát. Ez az emléklap is évtizedeken keresztül rejtőzött a képkeretben, mígnem egy véletlen baleset folytán leesett a falról, az üveg összetört, és előkerült a titokzatos szuvenír.

 

Erinnerung an den Weltkrieg 1914-16, olvasva a címet, a kép az I. Világháborúnak állít emléket, annak is az első szakaszának, ami a központi hatalmakban talán ébreszthetett szép emlékeket.

Figyelmesen megvizsgálva a képet megállapíthatjuk, hogy nem mindennapi igényességgel lett elkészítve. Kezdhetjük az embosszált  paszpartúval, ahol a geometrikus minták között felfedezhetünk néhány koronát. Az igazi szenzációt a képen használt díszítési technika okozza. Az ovális ablakokból kitekintő személyeket színes fonalakból készített hímzett keret övezi. Az ablakok oldalán lecsüngő zászlókban, a színes sávokat elválasztó vonalak is varrva vannak, éppen úgy, mint a koronák, az emlékszöveg és a kékszínű, virág motívumokkal ékesített kereszt. Az aprólékos, szabályos öltések sok türelmet és szakértelmet feltételeznek.

De ismerkedjünk meg a szereplőkkel: a kisdedet a karjaiban tartó Szűz Mária alatt a központi hatalmak vezetői.

 I. VILMOS (1859-1941) Német császár (1888-1918). A széles érdeklődési körrel rendelkező uralkodó szívesen foglalkozott a művészetekkel, de élénken érdeklődött gazdasági és katonai kérdések iránt is. Nagy szerepe volt a német fegyverkezésben, különösen a Tirpitz irányította flottaprogram érdekelte. Erős akaratú lévén meghatározó akart lenni a külpolitika irányításában is, de heves természete és meggondolatlan kijelentései számtalan konfliktust eredményeztek. Uralkodásának elején összetűzött Bismarck-kal, és 1890-ben menesztette. Bethmann-Hollweg 1909-es kancellári kinevezéséig személyes kormányzást gyakorolt. Sok más meggondolatlan lépése mellett a leginkább szemére vetett hibája az volt, amikor 1914-ben az orosz mozgósításra válaszul mozgósította a német hadsereget, majd belépett a háborúba. Sokan őt teszik felelőssé a világháború kirobbanásáért. Az összeomlás idején a főhadiszálláson tartózkodott, majd a németországi forradalom hírére lemondott trónjáról, és Hollandiába menekült. Idős korában többször is kifejezte hazatérési szándékát, de azt mindig elutasították.

I. FERENC JÓZSEF (1830-1916) Osztrák császár és magyar király. Császárként 1848-ban lépett a trónra, és mindjárt uralkodása kezdetén a magyar szabadságharc leverésének nehéz feladatával kellett szembesülnie. Kezdeti politikáját merev, abszolutista államirányítás jellemezte, melyhez a német nyelvű területek feletti irányítás megszerzésének szándéka társult. Az 1859-ben Solferinónál elszenvedett vereség után mérséklődni kezdett az abszolutista irányítás, az 1866-ban Poroszországtól elszenvedett vereség következtében le kellett mondania nagy álmáról, a németség feletti vezető szerepről. Az 1867-es kiegyezés nyomán dualista államszerkezetűvé vált a Monarchia. Ebben az évben magyar királlyá is koronázták. A későbbiek során mereven elzárkózott a további engedmények adásától mind a magyarok, mind más népek részére (bár más kérdésekben gyakran engedékenyebbnek bizonyult), és külpolitikájában a Balkán felé fordult. Mivel hódítási törekvései ellentétesek voltak Oroszország érdekeivel, előbb Németországgal szövetkezett (1879), majd csatlakozott Olaszország is (1882). Ezen hatalmi törekvések és érdekellentétek vezettek fokozatosan a világháború kitöréséhez, melynek indoka a trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása volt. Halála után unokaöccsének fia, Károly került a trónra.

I. FERDINÁND (1861-1948) A modern Bulgária első cárja. A Szász-Coburg-Gotha házból származó Ferdinánd 1887-ben lett Bulgária fejedelme. Kezdetben Sztambolov miniszterelnökkel osztotta meg a hatalmat, majd annak bukása (1894) után gyakorlatilag egymaga irányította az országot. 1908-ban deklarálta Bulgária elszakadását az Oszmán Birodalomtól, és felvette a cári címet. Szerette volna a Balkán ügyeit is irányítani, kezdeményezte a Balkáni Liga létrehozását. Az első balkáni háború során még a Törökország elleni szövetségesekként harcoló Bulgária, Szerbia és Görögország nem tudtak megegyezni a szerzett területek felosztásának kérdésében. Az utóbbi két állam Romániával együtt a második balkáni háborúban legyőzte Bulgáriát. Ennek a vereségnek nagy szerepe volt abban, hogy Ferdinánd Németországgal és a Monarchiával szövetkezett az I. világháborúban. Az újabb vesztett háborút követően Ferdinándot lemondatták fia, III. Borisz javára. Élete hátralévő szakaszában Németországban élt.

ENVER PASA (1881-1922) Török tábornok és politikai vezető. Jelentős résztvevője volt az 1908-as "Fiatal Török" forradalomban, amely vissza akarta állítani az 1876-os liberális alkotmányt. Egy államcsíny során 1913-ban az ország diktátora. Harcolt a török-olasz háborúban (1911-12) Líbiában és a Balkán háborúban (1912-13). A balkáni háború során elszenvedett területvesztés arra késztette, hogy az I. Világháborúban Németország szövetségese legyen. Miután  Törökország aláírta a fegyverszüneti egyezményt Berlinbe menekült. Enver pasát egy szovjet ellenes lázadás vezetőjeként ölték meg a Kaukázusban.

Rafinált módon, a török és a bolgár uralkodó között üresen hagytak egy ablakot, ami mögé  - egy zsebszerűen kialakított helyre -, ki-ki beilleszthette a szerette arcképét.

1916 után készültek ezek a propagandisztikus emléklapok, amikor már mindenkinek elege volt a háborúból. Sok ezer darab készülhetett ezekből, s ha az otthon maradottak tekintete rátévedt,  megnyugodhattak: ha ilyen társaságban harcol a kedvesük, s ráadásul a Szűz Mária is vigyáz rá, akkor nem történhet semmi baj.

Álljon itt azok neve, akik családja talán nem tudott szert tenni egy ilyen képre.