Ha megnézzük a híres borvidékeket " Etyek, Mór, Szekszárd, Villány "mind svábok lakta települések. Ez nem véletlen, mert a szőlőtermesztés és borkészítés meghonosítása a letelepedett németeknek köszönhető Magyarországon. Igaz az egri illetve tokaji borvidéken az olaszok telepítették az első tőkéket, de a svábok művelték és készítették a bor belőle, amit a görög és zsidó kereskedők tettek ismerté a világban. Ezért is válhatott a Tokaji Aszú igazi hungarikummá.

Ezek szerint egy sváb faluban kötelező szőlőt termeszteni és bort készíteni, annak ellenére, hogy semmi nem igazolja értelmét, sem a klíma, sem a föld minősége.

De valóban így van ez? A Krausz testvérekkel, Andrással és Antallal beszélgetünk, olyan szőlőművelőkkel, akik talán az utolsók a taksonyi borvidéken.

Szőlőművelők vagytok vagy csak hobbisták?

Antal ( Krausz Antal, 51, falugazdász): Hobbisták vagyunk mi, nem szőlőművelők. Én civilben falugazdász vagyok.

András ( Krausz András, 57, tanár): Én itt tanítok az iskolában. Tudod, azért foglalkozunk vele, mert amelyik pincében nincs bor az csak egy gödör.

Antal: Hatan lehetnek, akik még szőlészkednek a faluban, pedig a falut körülvéve 43 hektáron folyt a művelés 20-30 éve. Most 10 hektár összesen a Pacsirta dombi új telepítéssel. Volt a "Kirha szut" a Káposztás felé, a "Fuksz loh" a vasúton túl, a "Hotr vajgert" a határ szőlők, a "Pémlé vég", a "Wolfsberg", a falu déli része és a "Smela perg" a Csokonai utca mögött.

Jó ez a föld a szőlőnek vagy kötelességből készítitek a bort, mert benne van a taksonyi címerben a szőlőtőke?

Antal: Csak 1990-ben került a szőlő és az ekevas a taksonyi címerbe, addig nem volt rajta. A legfiatalabb tőkéket 1950-ben a legöregebbeket a húszas évek elején ültették. Úgy kell őket metszeni, hogy megmaradjanak 70 évig, az a nem könnyű benne.

András: Ahogy mondod, kötelességből, mert nem olyan jó föld ez, homokos, gyenge a talaj. Meg az ősök tiszteletére. Nagyapám, apám is dolgozott rajta éveken keresztül és mikor ott térdelek a tőke előtt metszéskor az olyan, mintha előttük térdelnék. Sok munka van vele, és hajlott háttal kell végezni, de éppen ez ad tartást az embernek. Nézhetnék tévét, lehetne más hobbim is, mit tudom én mi, de ez egész évben leköt.

Fogja valaki ezt folytatni?

Antal: Szüretelni, kötözni eljönnek még a gyerekek, de metszeni, ami az egésznek lényege, ahhoz már nincs türelmük.

András: Apám mikor kitakarta a szőlőt már mutogatta, hogy melyik vesszőn melyik szemeket fogja majd meghagyni. Én meg csak néztem, egy nagy fadarabot láttam az egészből, de most már én is így vagyok vele. Ismerem már mindegyik tőkét egytől-egyig, hülyén hangzik, de így van.

Milyen szőlőfajtákat érdemes és lehet itt termeszteni?

Antal: Régen fejművelésű, gyalogszőlők voltak. Az újabb telepítéseken már kordonosan művelik. A legelterjedtebb a piros szlanka. Bőtermő bogyós szőlőfajta. Igazából gyenge, jellegtelen már nem is engedik telepíteni, lassan már ez is hungarikumnak számít, mert annyira ritka. Mondják rá, hogy "tőkén átszűrt bora van", a szőlő elveszti az erejét növekedés közben, így a cukor foka is alacsony marad.

András: Aztán van még a sárfehér, a kadarka, a direkt termő otteló a színe miatt, és régen volt még, de ma már nincs a "lambsvojf". Az tudod mi? Ami a somlói borvidéken híres, a juhfark.

Én sokáig azt hittem, hogy a bor szőlőléből és cukorból készül, a nagyszüleim tonna szám szórták a cukrot a hordókba szüretkor. A mustfokoló az egy mágikus valami lehet, úgy nézegették, mint az orákulumot.

András: Miért baj az, az EU-ban is engedik, hogy cukrot adjanak hozzá.

Antal: A gond az, hogy a komoly szőlők mustfoka 16 és 23 fok között van. Itt nálunk, amikor 16,5 fokos a must, arra már azt mondják, hogy na ez jó év volt. Kell bele a cukor mert, nem forr ki. 1 kg cukor 0,7 fokot emel a muston, 18 fokig fel kell vinni, hogy legyen egy 11 fokos borod a végére.

András: Meg a másik, hogy megpimpósodik. Hiába kénezed a hordót agyon, attól meg záptojás ízű lesz. Persze lehet azon is segíteni, fogni kell egy új, tiszta ciroksöprűt, és azon átszűrni a bort.

Van valamilyen sajátos technológiai trükk a borkészítésben, ami csak a taksonyira jellemző?

Antal: Nincs semmi különös. Ki kell tavasszal nyitni, aztán megmetszeni, általában 2-3 termő vesszőn hagyunk 2-3 szemet, amikor már 20-30 cm a szőlő megpermetezzük. Egy évben négy-ötször kell, illetve attól függ mennyire esős az idő. Amikor már nagyobb, akkor meg kell kötözni.

 András: "Pandlknyépfa", az tudod mit jelent? Mikor a kukoricát lehántották, elrakták a csuhéját, és télen, amikor nem volt mit tenni fogtak két-két darab levelet, ügyesen összepödörték, így csinálták a kötözőt. Százas csomagokban felraktak a padlásra, tavasszal lehozták, kicsit megvizezték, hogy el ne törjön, és azzal kötözték a szőlőt. Környezetbarát, mert elbomlik.

Én halottam azt is, hogy dróttal is kötöztek, mert az erősebb.

András: Én is hallottam ilyet...na, azután van még a stuccolás, amikor a friss hajtásokat letörik. Meg a kapálás. Gyerekkoromban mindig beleakad a tőkébe, a derekam fájt estére a sok rángatástól. Apám soha nem vágott bele a gyökerekbe, szinte érezte, hogy mi van a földben. 

Kint voltam hétvégén a Wolfsbergen, és majdnem sírtam. Nekünk is van ott négy sorunk, de alig találtam meg. Emlékszem, gyerekkoromban milyen szépen ereszkedtek le a sorok a domboldalon a temetőtől egészen ki a varsányi útig. Precízen körülkapálva a tőkék, rafiával felkötözve a vesszők, kékesen csillogtak a rézgálictól a levelek. Most meg merő gaz az egész domb, csak egy-két otteló próbálkozik. Pedig milyen nagy cirkusz volt a szőlőművelés, szigorú szabálya volt a dolognak, igaz?

Antal: Mikor én megkaptam az apám részéről a sorokat, András meg az anyai részt műveli, az első évben én 20 centivel alacsonyabbra vágtam. Ne tudd meg milyen botrány volt. "Hogy nézhet így ki a szőlő, az egyik sor ilyen, a másik olyan" - kaptam a fejemre, ne félj.

András: A szüretet majdnem elfelejtettük mondani az előbb. Az a legszebb az egészben, összejönnek a rokon, barátok. A 26 sorra voltunk tízen-tizenketten, és nem pénzért jönnek ám, a Johan bácsi mondta mindig a végén, "Néksté jor kome ih vidr" " a következő évben jövök megint -, hívni sem kellett őket. Kimentünk reggel, elkezdtük szedni, 10 órakor leültünk reggelizni. Két sonkát csináltunk a disznóvágáskor mindig, egyiket megettük húsvétra, a másikat szüretre. András bácsitól vettünk disznósajtot, a paprika, paradicsom ott termett a sorok között, leültünk a pokrócra, ettünk, beszélgettünk, a végén ittunk egy fröccsöt és szedtük tovább. Kint már zsákokba raktuk szőlőt és kitapostuk a levét, amit ezen a vesszőkosáron keresztül öntöttük a standerba. Otthon az asszonyok készítették a pörköltöt, bent már csak a préselés maradt.

A bor és a borkészítés az egy nagyon komoly dolog. A kitelepített rokonok mesélték, akik egy faluban laktak a szintén kitelepített szigetcsépiekkel, ha veszekedtek valamin, és már nem tudtak mit egymás fejéhez vágni, akkor elővették, hogy kinek volt savanyúbb a bora, a taksonyiaknak vagy a csépieknek. Na akkor aztán vége volt mindennek, a bort, azt nem lehet csak úgy sértegetni, nem igaz?

András: Az ember nem vallja be soha, hogy rossz a bora. Hogy guggolós, mert guggolva mennek el az ablak alatt, nehogy behívják és megkínálják őket belőle.

Hogy isszák itt Taksonyban a bort?

Antal: Fröccsnek, kicsit megcsapatva szódával.

András: Hogy mennyire komoly dolog ez az egész, mikor egy gyerekből puttonyos lesz a szüretkor, az amolyan felnőtté avatás is, mert a régi faputtonyok olyan nehezek voltak üresen, mint most ezek az alumíniumok tele. Amikor kimentünk a határba mindig találkoztunk három-négy emberrel, elbeszélgettünk. Nagy volt az összetartás, közösen fogadtak a gazdák csőszt. Volt egy nádkunyhója, és ha a póznán ki volt tűzve a söprű azt jelentett, hogy csősz van a határban. Mikor már nem volt fogadott csősz, be volt osztva mikor, melyik gazda a soros. Volt kereplőnk, karikás ostorunk úgy jártuk a szőlőt.

Mikor hallom, hogy az idén nem lett sok bor, csak 300 liter, mindig elcsodálkozok, hogyan lehet ennyi bort meginni egy év alatt? Az majdnem napi egy liter.

András: Most mondjam meg, mennyi borom van? Rám akarod hozni a fináncokat? Régen vasvillákkal szurkálták a szénkazlakat, hogy ott van-e elrejtve a hordó. Nem sok az, jönnek a barátok, rokonok, elfogy, meg én nem engedek el úgy senkit, hogy meg ne kínáljam.

Antal: 1000 litert lehet saját fogyasztásra otthon tartani.

Nálunk már régebben üzemelt, mint az osztrákoknál, a "heuriger", ahol a saját készítésű bort adták el. Csak nálunk "putellásnak" " bögrecsárdának - hívták. Kik voltak a legendás bögrések?

András: A Lencsi néni..., de erről lehetne egy külön cikk.(Tervezünk egy hosszabb lélegzetű írást a taksonyi bögrecsárda-hagyományokról. A szerk.) A hetvenes években a Wiedner doktornő írt a Képes Újságba egy cikket, hogy akkor a faluban 40 bögrecsárda működött.

Antal: Ez borzasztó nagy szám. De ott sem a taksonyi bort árulták, hanem úgy hozták az Alföldről.

Miért nincsenek itt borkiállítások, borversenyek?

András: Hogyne lenne! Múltkor is volt. Az Anti bora nyert, mert én nem vittem az enyémet.

Antal: Két-három évig lehet az itteni borokat tartani, mert utána megromlanak. Én is két évessel nyertem, különleges meggy aromája volt, lehet hogy emiatt.

András: Nem is értem miért minket kérdeztek. Vannak itt nagyobb borászok, mint mi. A Ruff Matyi, a Gejerhosszék, a Rötzerék, meg a Pacsirta dombról a Winkler Laci. De azért ezt kóstoljátok meg, el is felejtettem, hogy elraktam a hordók mögé.

András elővett egy poros üveget, amire 2002-őt írtak filctollal. Kicsit aggódtam, hogy a Martini címkés üvegből mi fog kifolyni. Beszélhetnék itt mindenféle savgerincekről, meg taninokról, de fölösleges, úgysem értek hozzá. Egyszerűen jó volt meginni a bort, talán az ízén és az illatán érződött mindaz, amiről meséltek nekünk. A munka, a tisztelet, emlékei egy hajdan volt világnak.

Fotó: Arnóti Péter, Korisánszki Attila