2008 május 31.-én a Matyi, az Imi, a Lacika és én kimotoroztunk a tengerhez Opatijába. Kerekeink alatt sistergett az aszfalt, motoros ruhánkat tépte a mediterrán szél, sisakunkon utolsót koppantak a horvát bogarak. Mikor megálltunk a hegygerincen és lenéztünk az azúr színű tengeröbölre különös érzés kerített hatalmába minket. Talán ezt érezhették a régi idők lovagjai, akik hosszú portyájuk végén célba értek, hogy leigázzák az alattuk elterülő várost. Mi nem akartunk senkit leigázni, csak végre megakartunk fürödni a tengerben, mert már minden bajunk volt, de ott motoszkált bennünk, hogy ezt az érzést másnak is éreznie kell. No, ez volt az a pillanat mikor elhatároztuk, hogy csinálunk egy motoros egyesületet.

Délután fél kettő lehetett mikor elkezdődött a Taksonyi Motorosok Egyesületének dicsőséges története.

Tudtuk, hogy egy egyesületnek kell név, meg tagok, meg bírósági bejegyzés, meg elnök, meg titkár, meg könyvelés, meg logó, meg tagdíj, meg felhajtani szponzorokat, meg az önkormányzattól is jó volna egy kis pénz, meg valami cél, hogy azon kívül, hogy motorozunk mire is van ez az egész.

Nem volt egyszerű a nevet kitalálni, tudtuk, hogy vannak Hells Angels meg Geronimo meg Nemzeti meg Gój motorosok, de mi valami személyesebbet szerettünk volna. Persze felmerült a Sváb Motorosok név is, de nem akartunk kirekesztők lenni, úgy is mindenkinek annyi baja van, és így maradt a legkézenfekvőbb, amin csodálkozunk is, hogy miért nem jutott eszünkbe legelsőre, a Taksonyi Motorosok, hiszen mindannyian onnan jöttünk.

De kik legyenek a tagok rajtunk kívül? Persze mindnyájunknak voltak motoros barátai, ismerősei, akikkel szívesen osztoztunk volna az élményen, de valamilyen szűrő azért kellett. Felmerült, hogy 600 cm3 és 100 lóerő alatt ne vegyünk fel senkit és persze rendőr sem lehet az illető. Ezt nagyon hamart elvetettük, mert akkor kreténség volt, - talán az interneten olvashattam valahol ilyet-, és abban maradtunk, hogy az lehet tag, aki szeret motorozni és van valamilyen kötödése Taksonyhoz. Ez praktikusan annyit jelentett, hogy az is tag lehetett, akinek nem is volt motorja, és ha volt is lakhatott bárhol, elég volt egyszer keresztül mennie Taksonyon a Fő úton.

Mert együtt motorozunk, és a parkolóban nézegetjük egymás gumiján a majrécsíkot, ki mennyire volt bátor, ahhoz nem kell egyesület, vetődött fel a jogos észrevétel. És akkor kitaláltuk, hogy legyen a faluban motoros felvonulás, és koncertek ahol a környező kevésbé híres és a távoli nagyon menő bandák felléphetnek, és legyen motoros bál ahol a motoros tudásunk mellett a táncparketten is bizonyíthatunk, és csináljunk kiállítást a veterán motorokból, és áruljunk motoros pálinkát az adventi vásáron, és tanítsunk KRESZ-t a gyerekeknek az iskolában és persze túrázzunk, amerre csak látunk.

Így volt, ez ment éveken keresztül. Közben gyarapodtunk tagokban és fogyatkoztunk is mind lelkileg mind fizikailag. Mikor megalakultunk hallottuk a hátunk mögött a suttogókat, hogy maximum három-négy évet bírnak az ilyen hirtelen felindulásból alapított egyesületek. A Taksonyi Motoros Egyesület lassan 15 éve létezik, igaz a COVID-ot sohasem hívtuk fellépni, de sajnos az utóbbi két évben ő volt a nagyszínpadon.

Most a benzin ár csuklóztat minket meg az egész córesz ami van, de nem járhatunk elektromos robogókon, egy sor-négyes vagy V2-es hangját nem lehet csak úgy elfelejteni.

Leszünk mi még hangosak és büdösek, ne sopánkodjunk, inkább lapozgassuk a fényképalbumot!