Az alábbi címlap tervek miatt kellett a Taksonyi Hírharang főszerkesztőjének közzétenni december 5.-én (hétfőn) nyílt levelét a Képviselő testület felé, majd a Képviselő testületnek egy rendkívüli ülésen december 6.-án (kedden) felfüggeszteni a főszerkesztőt.

   

 

A „gyertyás” címlap volt az eredeti, melyet a főszerkesztő javasolt, a „wassalbertes” pedig, amit nem a főszerkesztő, hanem nem tudjuk kik.

Karácsony közeledtével, advent idején minden a fényről, a világosságról szól. Várakozunk a kivilágított utcákon, házakban, villamosokon, hogy megszülessen és megvilágítson minket Ő, akire szükségünk van nagy magányunkban itt e Földön.

Az eredeti, majd lecserélt címlap, sötét háttéréből kivilágló gyertya fénye erőteljesen közvetíti a fenti üzenetet. „A szíved felviszi az égig, az eget lehozza hozzád” olvasható az idézet. Nem utal itt közvetlenül semmi a karácsonyra, de nem annyira absztrakt, hogy ne lehessen megfejteni mi is történhet december közepén a keresztény kultúrában ma Magyarországon. 

A másik címlap, amely végül az újságra került, didaktikusabban próbálja közvetíteni mindezt. A fényben úszó Fő tér a hátterében a templommal, a zene pavilonban a betlehemmel s a kép jobb szélén a ráapplikált illuminált fenyőfával, senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy itt bizony karácsony lesz.  

A Wass Albert idézettel azért nem foglalkozok, mert vannak, akik azért szeretik, mert egy antiszemita uszító volt, mások meg, azért mert olyan szépeket írt. Én egyikért sem tudom, sőt egy kicsit szomorú vagyok, hogy egy tőle származó idézet van a málenkij robotra elhurcolt és kitelepítettek emlékművén a templomkertben, azon az emlékművön, ami az én felmenőimnek is emléket állít. Vannak nekünk sváb költőink és íróink, s ha mégis Erdélybe kell utazni idézetért, ott van a Herta Müller, ő is sváb, neki is elhurcolták a szeretteit, sőt még irodalmi Nobel díjat is kapott. 

Visszatérve a címlapokra, sokak véleménye, hogy nem szabad az embereket elvont, nehezen értelmezhető tartalmakkal zaklatni, az egyszerű emberek úgysem értik azokat, csak összezavarodnak tőle, világos, könnyen értelmezhető, szájbarágós írások és képek kellenek.  

Lehet, hogy Taksonyban egyszerű emberek élnek, de nem buta emberek. Nem szabad alábecsülni őket, azért mert nem mindenki szólal fel a közmeghallgatásokon, nem publikál újságokban, nem posztolgat a világhálón, nem ragaszt plakátot, de attól még gondolkodik.

Visszatérve a címlapokra, ha választanom kell a kettő közül, én azt választom, amelyiken a gyertya kiragyog a feketeségből.  

A másik címlapon hiába van kivilágított templom, fényben fürdő betlehem, csillogó karácsonyfa, én mégis csak a sötétséget érzem áradni belőle.     

 

 

Kedves Képviselőasszony, Képviselő úr!

 

A Taksonyi Hírharang kinevezett főszerkesztőjeként el kell határolódnom a 2016. Karácsonyi szám borítóitól.

A dolog nyilván komikusan hangzik így, magyarázatra szorul.

Az eredeti címlap egy letisztult, magasztos gyertya-képpel és két versidézettel nem nyerte el a kiadó, a polgármester tetszését, így nem engedte nyomdába a számot. Javaslata, amely az általam készített címlapra egy teljes oldalt borító ezüstös fenyőt kivánt volna ráhelyezni, nem tudtam elfogadni, mert elrontotta volna, hiteltelenítette volna a borító üzenetét. Ezek után, tudtom nélkül, egy újabb borítót csináltatott, és a főszerkesztő jóváhagyása nélkül küldte nyomdába a lapot.

Ennyi a történet röviden.

 

Miről van itt szó valójában?

 Vihar egy pohár vízben? A főszerkesztő hiúságán esett csorba és megsértődött? A polgármester hatalmát fitogtatja, és olyan művészeti, ízlésbeli kérdésekbe is beleszól, amihez bevallottan egyrészt nem ért, másrészt írásban vállalta rábízni a főszerkesztőre? Támadás a sajtószabadság ellen? 

 

Nem ez az első eset.

A főszerkesztőnek számos alkalommal kellett az utóbbi években megvédenie a lap függetlenségét, amikor is bizonyos, politikai tartalommal bíró írások megjelentetését a polgármester fanyalogva, elutasítóan fogadott.  Dicséretére legyen mondva, hogy az írások végül, hosszas levelezés, meggyőzés után,  megjelentek, nem lettek letiltva.

Úgy vélem, a Taksonyi Hírharang  egész Taksony lapja, nem a polgármesteré, nem a kormánypárté, hanem azoké is, akik nem szavaztak rá,  így igyekeztem teret adni ellentétes véleményeknek is. Továbbra is úgy vélem, hogy az országos politikának és a pártoknak nincs helye ebben a lapban, de helyi ügyekről mindenki mondhassa és írhassa meg a véleményét  szabadon, minden cenzúra nélkül.

 

A polgármester beavatkozásának köszönhetően jelent meg a 2016 őszi címlap, ahol is olimpiai bronzérmes taksonyi sportolónk állt édesanyjával. Nem a személyekkel, nem is a fotós munkájával volt baj természetesen: mindenképpen helye kell lennie a lapban annak, aki ilyen eredményt ér el. Megint csak a módszer, ahogy polgármesteri ukázként érkezik a leirat: ezt a képet kell használni. 

Hogy ez a kép nem címlapnak készült, ezért a minősége nem engedi meg a felhasználást? hogy az eredetiből nem lehet vágni a felbontás miatt? hogy a háttér zavaros és alkalmatlan, hiszen nem erre készült,  csupán egy elkapott pillanat? hogy a háttérben hatalmas, világosan látható reklámfelirat van, amit a hagyományok szerint nem közlünk a lap címlapján? hogy a címlap így, sokat javítgatva sem éri el azt a szinvonalat, amit a takosnyiak az elmúlt években megszokhatak? 

Mindezek az érvek semmit nem értek, a szakmaiság és a szépérzék félredobva, marad a nyers ukáz.

 

A főszerkesztő is ember, van néha önérzete, néha megengedheti magának. Nehezen viseli, ha sok éves munkáját izléstelenül, hozzánemértéssel rombolják.

 

Hivatkoznak persze mindig valami homályos maszlagra, hogy a taksonyiak “ ezt nem értenék meg” és hasonlók. Erre azt tudom válaszolni, hogy aki semmi mást nem tud, mint a közizlést kiszolgálni, mindig csak azt mondani, amit hallani akarnak, csak, hogy elkerülje a konfliktust, az populista és konformista. Rövid távon eredményeket remélhet, de hosszú távon bukásra van ítélve, nem beszélve arról, hogy néz majd tükörbe.

 

Mindezeket a konfliktusokat elkerülendő még 2015-ben egy megállapodást készítettem, amit a polgármester, a tördelőszerkesztő, a főszerkesztő-helyettes és jómagam is aláírtunk.

 

Jogok és kötelességek

K.L. A kiadó joga a lap alapvető irányának meghatározása. Kiadó a Testület által megválasztott felelős főszerkesztőben megbízik abban a tekintetben, hogy a szerkesztés folyamatába nem szól bele, a főszerkesztő által a nyomás előtt 2 nappal küldött kész anyagban csak akkor javasol változtatást, amennyiben

1. az súlyosan sérti a lap alapértékeit,  

2. lapzárta után érkezett információ jut tudomására

3. tárgyi tévedést fedez fel

Kiadó javaslatait kizárólag a Főszerkesztővel beszéli meg, nem utasítja közvetlenül a tördelőszerkesztőt illetve a főszerkesztő-helyettest. Kiadó a rendelkezésére álló 2 napot nem lépi túl, így nem veszélyezteti a lap tervszerű megjelenését.

A.P. felelőssége az egyes lapszámok összeállítása, az anyagok szelektálása, a címoldallal és a képanyaggal kapcsolatos koncepció kidolgozása. Az anyag nyomdába kerülése előtt 2 nappal a már kész újságot a Kiadó számára megküldi.

 

Fenti pontokat a polgármester ismételten megszegi.

 

Mindezek miatt arra kérem a tisztelt Képviselőtestületet, hogy tűzze napirendre a Hírharang kérdését, mondja ki, foglalja rendeletbe,  hogy a kinevezett főszerkesztő joga a lap összeállítása, kinézetének meghatározása. 

 

Az online világban offline, papiros újságot csinálni különösen nehéz feladat. 

Ha nem tudunk olyan témákat szerepeltetni, amik a fiatalok számára is vonzóak lehetnek, ha nem tudunk olyan kreatív megjelenést biztosítani, ami felhívja magára a figyelmet a mindent elborító média háttérzajban, ha kizárólag saját szavazóink rosszul elképzelt ízlését szolgáljuk ki, ha csak 60 feletti néniknek akarunk újságot készíteni, akkor a Taksonyi Hírharang halálra van ítélve.

 

Ha másként akarjuk csinálni, ahhoz bizalom kell és felhatalmazás a főszerkesztő részére, garanciák, hogy önállóan tudjon dolgozni.  Ezt kérem a Testülettől. 

 

Arnóti Péter főszerkesztő

Taksonyi Hírharang