Örömteli dolog, hogy kis falunkban megépült a református gyülekezet temploma, az évtizedes közösségteremtő munka gyümölcseként elkészült az otthon ahova bárki betérhet ha szüksége van néhány baráti szóra, egy kézfogásra vagy csak azért, mert csend és hűvös van. 

Bámulatba ejtő volt az az energia és tettrekészség mellyel a rendszerváltás után a magyarajkú református közösség nekilátott rendbe tenni dolgait úgy a fejekben, mint a lelkekben. A vitalitás még szembetűnőbb volt miközben ez alatt láttuk a németajkú katolikus közösség hanyatlását, s erről szóló írásos dokumentumait hónapról-hónapra olvashattuk a helyi médiában. Nem áll szándékomban semmilyen etnikai, vallási feszültséget kelteni, de ha egy erre tévedt vándor felsétál a Pacsirta dombra és lenéz a falura ezt látja. Bebizonyosodott, mint ahogy mindig bebizonyosodik, kevés csak megszületni és vasárnaponként eltáncolni egy-két polkát, hogy azt gondoljuk egy közösség, egy kultúra vagyunk, ezen dolgozni kell nem keveset. A munkát pedig akkor kell elkezdeni, amikor tudjuk mit akarunk kiásni és mit betemetni, mert mámorító érzés mikor nő a földkupac, de azzal az árok is mélyebb lesz.      

Örömteli dolog, hogy az állam nemcsak stadion építésre ad pénzt (289.816.869 Ft), hanem templomokban is üzletrészt szerez. S mint általában a kapitalizmusban az avatásra illik meghívni a tulajdonos reprezentánsát jelen esetben az országgyűlés elnökét, függetlenül attól, hogy kijelentései, nézetei miatt mennyire megvetendő.  

Attól nem kell félnünk, ha ilyetén módon az állam bevásárolta magát a templomba, akkor automatikusan a lelkünkben is tulajdonrészt szerzett. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem ez, pedig sokkal egyszerűbb lenne, ha így működne. A történelem során a reformátusok mindig kritikus gondolkodásúak és érzékenyek voltak, soha nem lehetett egy-két üveggyöngyért megvenni józanságukat. 

Örömteli dolog, ha egy hatezer fős településen templom épül. Nem volt ez másként a stájerországi Bärnbach-ban sem harminc évvel ezelőtt, amikor Hundertwasser megépítette a templomot. Nem akart mást csak egy házat, aminek ajtajához közeledve elszáll belőlünk minden bánat és harag.