Szerintem október 1-én este, egy nappal a névszavazás előtt miniszterelnökünk beül a tévéstúdióba, és elmondja, hogy:

 Egy emberkísérlet részesei voltunk, és igen, sikerült, gratulál majd mindnyájunknak, hogy elhittük. Mi pedig ülünk majd báván-mélán a képernyő előtt, már nem is igazán értjük, mit mondanak, azt is elhisszük majd.

Akkor aztán kifejti szép szabatosan, hogy egy brit tudósokból álló csapat kérte fel a magyar kormányt, tanulmányozná a tömeghisztéria és a manipuláció hatásmechanizmusát egy egész országra kiterjedő kísérletben. A projektben 10 millió ember vett részt, kontrollcsoport nélkül, mindnyájan díjazás nélkül, önkéntesen csatlakoztak.

A megvalósítás során a média legkülönbözőbb csatornáin bombázták az embereket félinformációkkal és ijesztgetésekkel, ügyelve arra, hogy szinte minden társadalmi réteget és csoportot a saját mélyében gyökerező zsigeri félelmeivel tápláljon: a keresztényeket az iszlámmal, a cigányokat a segélymegvonással.

Mindezt televízióban, rádión, interneten, óriásplakátokon terjesztették. A kormány és a kormánypárt feladata volt, hogy saját bizalmasain keresztül az egyházak kijelölt vezetői és az önkormányzatok is beszálljanak a kampányba.

Ilyen óriási költségvetéssel társadalmi kísérleti projekt még soha nem került megvalósításra. Milliárdok mentek el, de nem hiába.

A kísérlet fényesen bizonyította, hogy a személyes, negatív tapasztalatok, benyomások nagyjából teljes hiánya ellenére meg lehet fordítani egy szabadságszerető és alapvetően barátságos, befogadó nép gondolkodását. Gyűlölködővé, a legalapvetőbb szolidaritást elutasító, a keresztényi értékeket is simán semmibe vevő masszává formálható, ha elegendő kormányzati adóforint áll rendelkezésre.

A még soha nem látott mérvű emberkísérlet tehát elérte célját.

 

Vagy mégsem? Rajtunk múlik.

 

 (AP)


 

Taks: Hétfő reggelre teleplakátolták a falut, meg kell mondani meglehetősen egyszerű kivitelben, valami kiskerttulajdonosok bíztatják otthon maradásra az október 2.-ai szavazás helyett a lakosokat.

De kik ezek a kiskerttulajdonosok és mit akarnak valójában? Jelentkezett nálunk egy kiskerttulajdonos, legalábbis ezt állítja magáról.

 

Kiskerttulajdonos: Igen mi plakátoltunk, mert kiskerttulajdonosok vagyunk, de abból a fajtából, aki nemcsak a kertjében kapirgál naphosszat lehajtott fejjel, hanem néha kinéz a kerítésen. Az utóbbi időben szomorúan tapasztaltuk, hogy milyen gyalázatos gyűlölködést szítottak más országokból származó kiskerttulajdonosokkal szemben, akik nem jó szántukból hagyták hátra kiskertjeiket.  Egyszerűen elűzték őket és ahelyett, hogy segítenénk nekik becsapjuk előttük a kertkapunkat.

Taks: Biztosak benne, hogy ezek az emberek kiskerttulajdonosok, nem pedig…

KKT: … hagyjuk abba az ironizálást ezekkel a kiskertes dolgokkal, sajnos sokkal szomorúbb a helyzet. Menekültekről van szó, akik a háború vagy a nyomor elől menekülnek. 

A svábok többször is átélhették a migráns létet. Először az 1700-as évek elején mikor bekönyörögték őket ide Németországból, hogy építsék újra az országot, amit a törökök szétdúltak. Abba most ne menjünk bele, hogy mekkora szerepe volt az 1500-as években az uralkodó osztálynak, hogyan jutott addig az ország, akkor is azon veszekedtek egymással ki és hol építsen műfüves pályát…

Taks: … abban az időben nem is volt még műfű…

KKT: …persze, de valami volt, ami fontosabb volt, mint az ország.  

Taks: Igen, ismerjük a betelepített németek teljesítményét, ismerjük a mezőgazdaságban és az iparosításban betöltött szerepüket.

KKT: Erről van szó, és amikor a vesztes II. világháború után, amit szintén nem a magyarországi svábok forszíroztak, mármint a háborút, hanem újra csak a „magyar nemesség”, rájuk kenték és kirugdalták őket az országból, mehettek vissza Németországba „magyar cigánynak”.

Taks: Igen ismerjük ezeket a sajnálatos eseményeket…

KKT: … nem elég jól …

Taks: …de a mostani helyzet az más, akik ide akarnak jönni azok többnyire nem fehérek, nem keresztények és nem ugyanaz a fajta, ahogy abban az időben volt. Ott német ment a némethez.

KKT: Nem mindegy az, hogy kiféle miféle, el vannak űzve otthonról, és aki segítségre szorul, annak segíteni kell. Nem kell lelkesen örülni nekik, 1946-ban az én dédszüleimet sem ölelgették a Karlshuld-i Rathaus előtt. Sőt amikor magához vette őket az a bajor parasztgazda, azt sakkozta, hogy úgyis már öregek, élnek még egypár évet aztán le van tudva dolog. Pechjére csak 1970-ben sikerült a dédiéknek meghalniuk. 

Most mikor beszéltem a bajor gazda leszármazottaival, egyidős velem az egyik fiú, ő mesélte, hogy tulajdonképpen ők nevelték fel. A dédapám, amíg tudott dolgozott a földeken, a dédanyám meg főzött, mosott rájuk, rendben tartotta a házat, figyelt a kisgyerekekre.

Taks: Szép történet.

KKT: Egyáltalán nem szép, csak igaz. Mi szép van abban, hogy egy idegen országban megtűrtként vegetálsz, tudva azt, hogy volt otthonod ahova nem térhetsz vissza, és volt családod, akiket nem láthatsz már soha.

Taks: Ez a plakátragasztás ezek szerint figyelem felhívás…

KKT: … pontosan, arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen könnyen egy ulmi skatulyán vagy egy marhavagonban találhatja magát az ember. 

Taks: Értem. Köszönöm. Még egy kérdés, mi ez a kiskerttulajdonos metaforaszerűség vagy minek nevezzük. 

KKT: Nézzen csehszlovák vígjátékokat előbb utóbb belébotlik! Főleg Menzelt.

Taks: Még egy utolsó kérdés, ezen a pólón, amiben itt ül, látom, hogy hasonlít a figura a gellérthegyi szabadságszoborra.

KKT: Ja, persze csak ez fiú, nem pedig lány. Abban viszont valóban hasonlít, hogy ez is a szabadságba vetett elementáris hitet szimbolizálja, mert azt tudjuk jól, hogy a taksonyi svábok sanyarúságukban is megőrizték a szabadságukat, és nem szoptak be mindenféle maszlagot.

Taks: Akkor búcsúzhatunk, úgyis hogy FREIHEIT!

KKT: FREIHEIT, ahogy a Mel Gibson is mondta… 

Apropó, majd elfelejtettem, 10 euró a póló, van S,M,L,XL méret és van fehér póló fekete kiskerttulajdonossal is.  

 


 

 

 

Aleppóban nincsen puli, mit is keresne egy magyar kutya Szíriában, de Soroksáron biztos volt egy, aki búcsúztatta az elűzötteket.