Kedves Képviselőasszony, Képviselő úr!

 

A Taksonyi Hírharang kinevezett főszerkesztőjeként el kell határolódnom a 2016. Karácsonyi szám borítóitól.

A dolog nyilván komikusan hangzik így, magyarázatra szorul.

Az eredeti címlap egy letisztult, magasztos gyertya-képpel és két versidézettel nem nyerte el a kiadó, a polgármester tetszését, így nem engedte nyomdába a számot. Javaslata, amely az általam készített címlapra egy teljes oldalt borító ezüstös fenyőt kivánt volna ráhelyezni, nem tudtam elfogadni, mert elrontotta volna, hiteltelenítette volna a borító üzenetét. Ezek után, tudtom nélkül, egy újabb borítót csináltatott, és a főszerkesztő jóváhagyása nélkül küldte nyomdába a lapot.

Ennyi a történet röviden.

 

Miről van itt szó valójában?

 Vihar egy pohár vízben? A főszerkesztő hiúságán esett csorba és megsértődött? A polgármester hatalmát fitogtatja, és olyan művészeti, ízlésbeli kérdésekbe is beleszól, amihez bevallottan egyrészt nem ért, másrészt írásban vállalta rábízni a főszerkesztőre? Támadás a sajtószabadság ellen? 

 

Nem ez az első eset.

A főszerkesztőnek számos alkalommal kellett az utóbbi években megvédenie a lap függetlenségét, amikor is bizonyos, politikai tartalommal bíró írások megjelentetését a polgármester fanyalogva, elutasítóan fogadott.  Dicséretére legyen mondva, hogy az írások végül, hosszas levelezés, meggyőzés után,  megjelentek, nem lettek letiltva.

Úgy vélem, a Taksonyi Hírharang  egész Taksony lapja, nem a polgármesteré, nem a kormánypárté, hanem azoké is, akik nem szavaztak rá,  így igyekeztem teret adni ellentétes véleményeknek is. Továbbra is úgy vélem, hogy az országos politikának és a pártoknak nincs helye ebben a lapban, de helyi ügyekről mindenki mondhassa és írhassa meg a véleményét  szabadon, minden cenzúra nélkül.

 

A polgármester beavatkozásának köszönhetően jelent meg a 2016 őszi címlap, ahol is olimpiai bronzérmes taksonyi sportolónk állt édesanyjával. Nem a személyekkel, nem is a fotós munkájával volt baj természetesen: mindenképpen helye kell lennie a lapban annak, aki ilyen eredményt ér el. Megint csak a módszer, ahogy polgármesteri ukázként érkezik a leirat: ezt a képet kell használni. 

Hogy ez a kép nem címlapnak készült, ezért a minősége nem engedi meg a felhasználást? hogy az eredetiből nem lehet vágni a felbontás miatt? hogy a háttér zavaros és alkalmatlan, hiszen nem erre készült,  csupán egy elkapott pillanat? hogy a háttérben hatalmas, világosan látható reklámfelirat van, amit a hagyományok szerint nem közlünk a lap címlapján? hogy a címlap így, sokat javítgatva sem éri el azt a szinvonalat, amit a takosnyiak az elmúlt években megszokhatak? 

Mindezek az érvek semmit nem értek, a szakmaiság és a szépérzék félredobva, marad a nyers ukáz.

 

A főszerkesztő is ember, van néha önérzete, néha megengedheti magának. Nehezen viseli, ha sok éves munkáját izléstelenül, hozzánemértéssel rombolják.

 

Hivatkoznak persze mindig valami homályos maszlagra, hogy a taksonyiak “ ezt nem értenék meg” és hasonlók. Erre azt tudom válaszolni, hogy aki semmi mást nem tud, mint a közizlést kiszolgálni, mindig csak azt mondani, amit hallani akarnak, csak, hogy elkerülje a konfliktust, az populista és konformista. Rövid távon eredményeket remélhet, de hosszú távon bukásra van ítélve, nem beszélve arról, hogy néz majd tükörbe.

 

Mindezeket a konfliktusokat elkerülendő még 2015-ben egy megállapodást készítettem, amit a polgármester, a tördelőszerkesztő, a főszerkesztő-helyettes és jómagam is aláírtunk.

 

Jogok és kötelességek

K.L. A kiadó joga a lap alapvető irányának meghatározása. Kiadó a Testület által megválasztott felelős főszerkesztőben megbízik abban a tekintetben, hogy a szerkesztés folyamatába nem szól bele, a főszerkesztő által a nyomás előtt 2 nappal küldött kész anyagban csak akkor javasol változtatást, amennyiben

1. az súlyosan sérti a lap alapértékeit,  

2. lapzárta után érkezett információ jut tudomására

3. tárgyi tévedést fedez fel

Kiadó javaslatait kizárólag a Főszerkesztővel beszéli meg, nem utasítja közvetlenül a tördelőszerkesztőt illetve a főszerkesztő-helyettest. Kiadó a rendelkezésére álló 2 napot nem lépi túl, így nem veszélyezteti a lap tervszerű megjelenését.

A.P. felelőssége az egyes lapszámok összeállítása, az anyagok szelektálása, a címoldallal és a képanyaggal kapcsolatos koncepció kidolgozása. Az anyag nyomdába kerülése előtt 2 nappal a már kész újságot a Kiadó számára megküldi.

 

Fenti pontokat a polgármester ismételten megszegi.

 

Mindezek miatt arra kérem a tisztelt Képviselőtestületet, hogy tűzze napirendre a Hírharang kérdését, mondja ki, foglalja rendeletbe,  hogy a kinevezett főszerkesztő joga a lap összeállítása, kinézetének meghatározása. 

 

Az online világban offline, papiros újságot csinálni különösen nehéz feladat. 

Ha nem tudunk olyan témákat szerepeltetni, amik a fiatalok számára is vonzóak lehetnek, ha nem tudunk olyan kreatív megjelenést biztosítani, ami felhívja magára a figyelmet a mindent elborító média háttérzajban, ha kizárólag saját szavazóink rosszul elképzelt ízlését szolgáljuk ki, ha csak 60 feletti néniknek akarunk újságot készíteni, akkor a Taksonyi Hírharang halálra van ítélve.

 

Ha másként akarjuk csinálni, ahhoz bizalom kell és felhatalmazás a főszerkesztő részére, garanciák, hogy önállóan tudjon dolgozni.  Ezt kérem a Testülettől. 

 

Arnóti Péter főszerkesztő

Taksonyi Hírharang

 

 

 

Szerintem október 1-én este, egy nappal a névszavazás előtt miniszterelnökünk beül a tévéstúdióba, és elmondja, hogy:

 Egy emberkísérlet részesei voltunk, és igen, sikerült, gratulál majd mindnyájunknak, hogy elhittük. Mi pedig ülünk majd báván-mélán a képernyő előtt, már nem is igazán értjük, mit mondanak, azt is elhisszük majd.

Akkor aztán kifejti szép szabatosan, hogy egy brit tudósokból álló csapat kérte fel a magyar kormányt, tanulmányozná a tömeghisztéria és a manipuláció hatásmechanizmusát egy egész országra kiterjedő kísérletben. A projektben 10 millió ember vett részt, kontrollcsoport nélkül, mindnyájan díjazás nélkül, önkéntesen csatlakoztak.

A megvalósítás során a média legkülönbözőbb csatornáin bombázták az embereket félinformációkkal és ijesztgetésekkel, ügyelve arra, hogy szinte minden társadalmi réteget és csoportot a saját mélyében gyökerező zsigeri félelmeivel tápláljon: a keresztényeket az iszlámmal, a cigányokat a segélymegvonással.

Mindezt televízióban, rádión, interneten, óriásplakátokon terjesztették. A kormány és a kormánypárt feladata volt, hogy saját bizalmasain keresztül az egyházak kijelölt vezetői és az önkormányzatok is beszálljanak a kampányba.

Ilyen óriási költségvetéssel társadalmi kísérleti projekt még soha nem került megvalósításra. Milliárdok mentek el, de nem hiába.

A kísérlet fényesen bizonyította, hogy a személyes, negatív tapasztalatok, benyomások nagyjából teljes hiánya ellenére meg lehet fordítani egy szabadságszerető és alapvetően barátságos, befogadó nép gondolkodását. Gyűlölködővé, a legalapvetőbb szolidaritást elutasító, a keresztényi értékeket is simán semmibe vevő masszává formálható, ha elegendő kormányzati adóforint áll rendelkezésre.

A még soha nem látott mérvű emberkísérlet tehát elérte célját.

 

Vagy mégsem? Rajtunk múlik.

 

 (AP)