Fokozódik a helyzet Berlinben. A TSH – Totaler Schwaben-Hass – mozgalomhoz köthetően újabb támadás érte a Berlinben élő svábokat. Georg Wilhelm Friedrich Hegel-t az 1770-ben született stuttgart-i sváb filozófus szobrát fűszeres kecsappal öntötték le. Nem járt jobban hetekkel ezelőtt egy másik szobor  - Käthe Kollwitz  alkotása - sem, akinek a fejére káposztás tésztát kentek.

A falfirkák és a megnövekedett szobor gyalázások száma jelzi a növekvő sváb gyűlöletet Berlinben. Az interneten felhívás jelent meg, hogy a sváboknak átmeneti szállásokra kell költözniük és 2013. december 31.-ig el kell hagyni a fővárost. A sváb kereskedők bojkottjára szólítanak fel - „Kauft nicht bei Schwab'n“  - az egyik Prenzlauer Berg-i ház falán, ami kísértetiesen hasonlít az 1933-ban Hitler által meghirdetett zsidó üzletek bojkottjára. Senki nem gondolta volna, hogy babakocsit gyújtanak fel, mert sváb kisgyereket tologatnak benne kerek 80 évvel a gyalázatos náci pogromok után Berlinben a német fővárosban.

A támadások a betelepült új berliniek ellen, ahogy a svábokat nevezik, az állítólagos autonómia törekvések megfékezéséért szólnak.Több mint 300 ezer sváb él a fővárosban, s az ős berliniek aggódnak, hogy ha autonómiát kapnak és megerősödnek a fővárosban bevezetik a heti nagytakarítást – kehrwoche -  és más sváb szokásokat.

Szegény Hegel jobban tette volna, ha felül egy ulmi skatulyára az 1700-as évek végén és lecsorog a Dunán ide hozzánk Taksonyba. Mindenki jól járt volna. Nekünk lett volna egy jó kis filozófusunk, akivel vagánykodhattunk, s neki nem kellene aggódnia, hogy összekenik. 

Ilyen a Wass Alberttel nem történik meg.

 

 

Történ egyszer – pontosan 2013. április 21.-én -, hogy meghívták a fidiótát az össznémet svábok az össznémetországi svábbálba a Baden-Württemberg-i Gerlingerbe, hogy érezze már egy kicsit jól magát, ha már a küldetés, a konzulság ilyen távolra, messzi idegenbe vetette hazájától.

A fidiótának nem is kellett több elfogadta a meghívást, elment abba a híres bálba ivott egy snapszot, meg még egyet, aztán egy-két korsó sört rája, hogy tényleg jól érezze magát. A vendéglátó polgármester a Herr Brenner barátin, olyan svábosan oldalba bökte, hogy ugyan mondjon már egy-két szép szót, ha már olyan régóta ismerik egymást, meg különben is.

Erre a fidióta, akinek a szeme már vörösben forgott a sok snapsztól, a sörtől meg a céplázástól,  - de olyan sávosan vörösben, árpádsávos vörösben -, magához rántotta a mikrofont és törött németséggel – mégis csak ő a konzul, neki tudnia kell németül, legalább törötten – és mondta beléje, hogy mindenki elmehet ám a vaffankulóba – mert ő művelt ember, aki több nyelven beszél, mégis csak ő a konzul -, hogy az aki nem szereti az ő kedves Kárpátia együttesét és nem kell neki a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, az ne hívogassa őt semmilyen bálba.

Ezzel harapott még egyet a szaftos wurstba, a maradékot belepöckölte a félig teli sörös kriglibe, beült a ház előtt várakozó Mercédeszbe – made in Germany - Sindelfingen – és elviharzott a magyar konzulátusi rezindenciára a Lenzhaldera - a stuttgarti Rózsadombra.

Az össznémet svábok meg azóta is ott állnak megmerevedve a bálban. A repülőszoknyák megdermedtek a levegőben, a felemelt kriglik megálltak a tágra nyitott szájak előtt, s a sramli zenekar cintányérosa elkerekedett szemmel csak nézi a lebénult cintányérokat, amelyek sehogyan sem akarnak összekoccanni.

Aki nem hiszi mennyen el, nézze meg saját szemével, mert a bál még mindig áll.

 

 

Van egy autó, ami 7 millió forintba kerül. Persze nekünk nincs annyink, mitől is lenne?

De van két nagyon jó barátunk, akitől kölcsön tudunk kérni fejénként 5-5 milliót. Így lesz 10 milliónk, amiből megvehetjük a 7 milliós autót, ami után marad 3 milliónk.

A maradék 3 millióból visszaadunk 1-1 milliót a két barátunknak, így nekünk is maradt még 1 milliónk.

Most készítsünk egy összegzést, hogyan is állunk. Van 4-4 millió forint tartozásunk a két barát felé és 1 millió a zsebünkben, ez összesen 4+4+1 = 9 millió.

De mi 10 milliót kértünk kölcsön!

Na ugye, ilyen könnyű megspórolni 1 millió.