A 2005-ös Anna napi búcsú sem múlt el meglepetések nélkül. A tavalyi ünnep fájdalommal terhes ajándéka a "málenkij robot" emlékmű felavatása volt, idén a KÉSZ Taksonyi Csoportja egy közösségi házzal ajándékozta meg a falut. A templomkert eldugott sarkában felépült egy pavilon, ahol a falu lakói összegyűlhetnek, kedvükre múlatni az időt, remélve azt, hogy így nem kell újabb emlékműveket állítani sem a kert másik szegletében, sem máshol a világon. 

A búcsú szombat délelőttjén a Szent Anna templomban ünnepi szentmisét celebráltak az elhurcoltak és kitelepítettek emlékére. Láng András esperes, a falu plébánosa felkérte Dr.Osztie Zoltánt a KÉSZ országos elnökét, hogy tartsa meg a szentmisét. A mise végeztével a hívek átvonultak a templomkertbe, csatlakozva az ott várakozókhoz, hogy délben kezdetét vehesse a tavaly felavatott emlékmű megkoszorúzása. A rekkenő hőségben mindenki az árnyékot adó sátrak, pergolák alá húzódott. A meleg miatt sok idős ember nem tudott eljönni. A táborok túlélői közül, soknak a gyermeke, unokája jött, hogy együtt legyen a megemlékezésen a falu lakóival.

Hufnágel Béla Attila a KÉSZ taksonyi elnöke és Kreisz László a Német Kissebségi Önkormányzat vezetője ünnepi beszédét a koszorúzás követte. Virágokat helyeztek a hatalmas köre, emlékezve néhány percig arra a közel 200 emberre, akiket származásuk miatt elhurcoltak, kitelepítettek. A halálba hajszolt, vagy a megalázott, vagyonukból kiforgatott emberek a történelem egyik nagy tévedésének voltak áldozatai. Áldozatok voltak ők, nem hősök, bárhogyan is gondolják néhányan.

A megemlékezés végeztével az ünneplő emberek átvonultak a templomkert északi sarkába, hogy a II. János Pálról elnevezett közösségi házat Dr. Osztie Zoltán felavassa. Az avatóbeszédben méltatta a taksonyi emberek áldozatkészségét, munkáját, kiemelve Hufnágel Béla szervező erejét, példamutatását, amivel évek óta próbálja jobbítani a faluközösség életét.

Az áldás és a szalagátvágás után birtokba vették az emberek az új épületet. Nemcsak a templomkertben, hanem a templom előtt felállított sátrak alatt ünnepeltek, mulattak egészen hajnalig azok, akik eljöttek.

Sok ember kapott meghívót. Volt, akinek csak úgy szóltak, volt, aki névre szólóan kapta. Talán a nagy hőség volt az oka, hogy távol maradtak azok, akik nem voltak ott. Az idei nyár igen forró.