Ez nem egy színdarab, az események valóban megtörténtek, a szereplők valóban léteztek.

Szinopszis:

Igaz történet néhány soroksári sváb parasztról, kiket Olívia hercegnő hiába próbált elcsábítani. 

Tény, hogy öntudatra ébredésükben nagy segítségükre voltak a pallérozott budapesti értelmiségiek, akik nem kevés aggodalommal viseltettek hazájuk iránt a vörös és fehér terror utáni években.

Szereplők:

Olívia hercegnő, egy operett elődás, a Fővárosi Operettszínház házavató, színháznyitó új magyar operettje 1923. január 16-án  

Ben Blumenthal amerikai színházigazgató, a budapesti Vígszínház tulajdonosa, a Fővárosi Operettszínház bérlője

Márffy József  bankhivatalnok, Ébredők Egyesülete IX. kerületi vezetője

Heffner Gyula fővárosi mérnök, soroksári ébredőszervezet vezetője

Ott Mihály, Neumayer Mátyás, Himler György, Heim Mihály soroksári földművesek

és még sokan mások

Idő: 1923 januárja

Helyszín: Budapest és Soroksár

A történés a korabeli újságok híradási alapján rekonstruálva:

***

 „… két héttel ezelőtt ébredő körökben elhatározták, hogy a Fővárosi Operettszínház ellen, mely a külföldi zsidó Blumenthal tulajdona, merényletet kell elkövetni.”

„… az Olivia hercegnő című operett keresztényellenes tendenciájú volt és ezért került szóba, hogy tüntetést rendeznek annak színrehozatala alkalmával.”

„… 1923 január 15-én ott volt az Ébredő Magyarok Egyesületében … elmondotta, hogy az Operettszínház ellen készül valami merénylet, mivel a színház irányzata nemzetellenes, továbbá, mert Ben Blumenthal kapta meg a színházra az engedélyt. Ezért végre fognak hajtani egy merényletet, természetesen csak bűzbombákkal, hogy megfélemlítsék a zsidókat.”

„… megmutatta a Mozsár-utcai kapubejáratot, hogy itt kell majd megijeszteni a kitóduló zsidókat.”

„… Soroksáron hetenként háromszor hazafias gyűléseket tartottak és egy ilyen alkalommal gyakorolták magukat a lövésben. Január 15-én megtartott összejövetelen Heffner azt mondta nekik, hogy valami készül a Fővárosi Operettszínház ellen, és hogy az idő fogja meghozni, hogy, mit kell majd akkor csinálni.”

„… hívta őket Budapestre azzal, hogy hozzanak botokat magukkal.”

„… hogy legyenek valamennyien a Jókai-szobornál, mert nagy muri lesz „ Fővárosi Operettszínháznál.“”

„… figyelmeztette őket, hogy jöjjenek be, mert a színháznál lövöldözés lesz és a zsidókat meg fogják verni. — Kíváncsiságból ők is végignézhetik az egész esetet. Erre Pellerrel, Himmerrel, Neumayerrel, Ottal és Heffnerrel bejött és a Jókai-téren sétálgattak...”

„…ki volt adva a parancs, hogy minden ellentállást a legerélyesebben le kell törni, s azon esetben, ha a közönség, melyet, botokkal, ólmosbotokkal, vasbunkókkal, nőket sem kímélve, véresre vernek, és ellenállana, akkor esetleg fegyvert is használjanak.”

 „… a terv megbeszélése után Márffyék a végrehajtáshoz fogtak. Sikerült is Soroksárott mintegy húsz sváblegényt összeszedni, akiknek egy részét egy ... este a Párizsi Nagyáruház előtt helyezték készenlétbe, másik része pedig a színház erkélyén helyezkedett el.”

„… Javában folyt az operett előadás”

„… egyszerre csak revolverdörrenések riasztották meg a közönséget és a színészeket.”

„… amikor az erkélyen lévő revolveres fiatalemberek látták, hogy tervük nem sikerült, menekülni próbáltak, a színház díszletező munkásainak azonban sikerült közülük néhányat elfogni és ezeket véresre verték.”

 ***

„… Amint ugyanis ismeretes, 1923 január 16-án hosszas huzavona után megkapta a nyitási engedélyt a Fővárosi Operettszínház, amely ellen főleg a fajvédők intéztek kirohanásokat annak idején. Az Olívia hercegnő előadása már a második felvonásig jutott, amikor hirtelen lövések dördüllek el a nézőtéren és több tányérsapkás fiatalember gumibottal és boxerrel ütlegelni kezdte a közönséget.”

„… Márffy Józsefet, Adorján Gézát és Okolicsányi Lászlót a merénylet felbujtóiként jelölte meg a rendőrségi nyomozás, mert több soroksári sváblegényt bíztattak föl az Operettszínház elleni merényletre és nem rajtuk múlott, hogy a békés színházlátogatók nem véres fejjel őrizték meg egy operett-est emlékét.”

„… egyöntetűen azt vallották, hogy tettüket hazafias érzésből követték el, mert tűrhetetlennek tartották, hogy éppen a főváros közepében szerezzen Ben Blumenthal olyan színházat, ahol a szereplők toalettjei és az előadott darabok a közönség ízlésébe ütköznek”

 „…mivel a soroksári legények között többen fiatalkorúak, ezért a büntetőtörvényszék fiatalkorúak tanácsa, Patay István táblabíró tanácsa tárgyalja az ügyet”

„… Demler Árpád soroksári fényképész a tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy a soroksári egyesületben többször hallotta, amint az ifjúság felháborodva beszélt arról, hogy a Fővárosi Operettszínház Ben Blumenthalé lesz és hogy ott állítólag keresztényellenes előadást tartottak.”

 „…Zeisler József soroksári kertészt szólítja ezután a tárgyalásvezető maga elé.
— Tudja-e — kérdezi, hogy Soroksáron felháborodást keltett az, hogy Ben Blumenthál kapta meg a Fővárosi Operett Színházat?
Tanú: Igen. Ott olyan darabokat adtak elő, amely nem való, erkölcstelen, frivol dolgokat.
Tárgyalásvezető: Nem gondolja maga, hogy a rendőrség illetékes annak elbírálására, hogy milyen dolgokat adhatnak elő?”

„… Dr. Sepsey Benedek soroksári ügyvéd, Heffner Gyula és a soroksári földmívesek védője, védbeszédében azzal érvelt, hogy itt csak színházi tüntetésről lehet szó és hogy az abban résztvevők hazafias felbuzdulásból cselekedtek, amikor megjelentek a cselekmény színhelyén, ahol azonban nem működtek közre a zűrzavar előidézésében. Védenceinek fölmentését kéri.”

„…Eszerint magánosok elleni erőszak bűntettének kísérlete miatt bűnösnek mondotta ki Heffner Gyulát és ezért egy hónapi és tizenöt napi fogházra, Hozmetz Ferencet és Valkó Józsefet egy hónapi fogházra, Kaindel Jánost, Peller Jánost, Ilimmer Györgyöt, Ott Mihályt, Neumayer Mátyást, Kovacsis Arthurt, Vlasek Albint, Böhm Sándort, Drexler Antalt egyenként nyolc napi fogházra Ítélte el. A két fiatalkorút a bíróság egyévi próbára bocsátotta. „

„…a vádlottak állnak ezután a bíróság elé, Okolicsányi nagy hangon jelenti ki, hogy ha a bíróság kívánja, átnyújtja a vezetése alatt működő Kettős Kereszt Vérszövetség tagjainak névsorát, és ebből kiderül majd, hogy ez a nagyszerű szervezet csupa intelligens emberből állott. Márffy kemény lépéssel toppan a bíróság elé. Felmentését kéri, összeüti bokáját és visszaül helyére.”

„… végül Adorján Gézát, Okolicsányi Lászlót, Márffy Józsefet és Bernolák Tibort a vád és következményei alól felmentette.” 

„…az ítélet kihirdetése után a nagyszámú közönség élénken tárgyalva az ítéletet, vonult ki a fülledt levegőjű tárgyalóteremből. 

Az együk soroksári vádlott nevetve odaszólt a társának: — No lásd pajtás legalább belekerültünk az újságba.”

***

„… ÍTÉLET UTÁN MÁRFFYÉK FERENCVÁROSI TANYÁIN”

„… ez a Táncsics-pince, a híres találkozóhely, ahol majdnem nap-nap után, de legalább minden csütörtökön hivatalos összejövetelt tartottak Márffyék. …Rögtön a lejárat után a sárgára festett falon gyakorlott írással felírások: „Hazádnak rendületlenül, üsd a zsidót kegyetlenül”

„… valamikor, itt a rosszul világított Táncsics-pince árkádjai alatt — mint az operák összeesküvői — borospoharaikkal kezükben esküdtek fel Márffyra és a „honmentő " eszmékre. Az volt a nagy idő. Az asztalfőn kupa volt és minden zsidó, minden liberális politikus feketelistára került.

Persze, ezek a listák is eltűntek azóta, a Táncsics-pince árkádjai üresen ásítanak…”

***

Kész. Vége.

***

A képekre kattintva megjelenik a teljes cikk, amelyekből a fenti idézetek származnak.