Hétvégén a kerékpárút mellett söprögettem a gesztenyefák lehullott leveleit mikor megszólított egy régi ismerősöm. Ő a biciklit én a gereblyét támasztottam, s a szokásos „hogy van az egészség meg a gyerekek” után rögtön a komoly témákra terelődött a beszélgetés. „… idejöttek mindenféle románok – erdélyi a szerk. -, ukránok – kárpátaljai a szerk. – meg reformátusok, mi lett ebből a katolikus, sváb faluból, hogy engedhette meg ezt a Laci?” – szakad ki ismerősömből a nem éppen akadémikus, de annál konkrétabb kérdés. Válaszolhattam volna, hogy a világ tele van mindenféle vallással, meg emberrel, azok meg jönnek-mennek fel-alá, letelepednek itt-ott-amott, örülni kell nekik, mert így megismerünk másokat, más életvitelt, más kultúrát, rácsodálkozhatunk, tanulhatunk tőlük, de nem ezt válaszoltam, mert ez amolyan liberális maszlag, amit könnyen félre lehet érteni. Sokkolt a kérdés, percekig szorongattam a gereblyenyelet. Mikor rájöttem, hogy úgysem jut eszembe semmi, ami megfelel egy korszerű – a jelenlegi közhangulatnak megfelelő a szerk. - válasznak, széttártam a kezem, s csak annyit mondtam: "hát mit tudunk tenni". Ennyiben is maradtunk, ő tekert tovább, én meg sepregettem a gesztenyéket. Egy pillanatra belém hasított, hogy a gesztenyefa nem is őshonos Taksonyban, itt az akác a rezidens, ebből még bajom is lehet. De már jó nagyok a fák - nyugtattam magam - már nem lehet csak úgy kihúzgálni őket, ahhoz komoly láncfűrész kell.

Örülni kell neki, hogy Taksony változik, színesedik, gazdagodik új emberekkel, akik itt képzelik el életüket, itt találják ki dolgaikat, itt építik házaikat, emelik templomaikat, avatják szobraikat.

A háborút követően is színesedett, gazdagodott a falu, de ennek igen nagy ára volt. Ma már a múltba vész az igazságtalánság, a megalázottság keserűsége. Hofi Gézával mondhatnánk, az időszak nem volt egy matyóhímzés.     

Alább olvashatjuk a korabeli újságcikkeket a háború utáni eseményekről. Taksony neve abban az időben többet szerepelt az újságokban, mint manapság a Soros Gyuri bácsié. Gondolom hasonlóképpen működött a média abban az időben is, mint ma.

Az 1945 és 1948 között megjelent címekre kattintva megjelenik a teljes cikk. Végig olvasva őket hátborzongató utazást tehetünk a nem is olyan régmúltba, aminek a vége a maga módján heppiend.

Kiderül, hogy Taksony a matyóhímzés fellegvára volt a háború után, így jogosan tarthatunk igényt jogdíjra a sportruházati és divattermékeken megjelenő matyó motívumok után, ezzel is növelve a falu csekélyke bevételeit.