Árkay Bertalan és Csonka Pál a múlt század jelentős alkotói tervezték a taksonyi templomot, ami a XX. századi szakrális építészet remekműve.
Árkay Bertalan (Bp., 1901. ápr. 11. - Bp., 1971. nov. 23.): építész, Kallina Mór építész unokája, ~ Aladár építész fia. A bp.-i mű-egy. elvégzése után (1925) apja mellett dolgozott, 1926-ban a párizsi Académie des Beaux-Arts ösztöndíjasa és Thier párizsi építész irodájának munkatársa. P. Behrens bécsi Építészeti Mesterisk.-jában (1927) és Rómában (1929) képezte magát tovább. 1928-1940 között számos modern villát tervezett és épített. 1930-ban apjával együtt első díjat nyert az Erzsébet sugárút kiépítési tervével. 1932-től ő irányította az új városmajori templom tervezését. Apjától vette át 1932-ben a mohácsi Fogadalmi templom építésének tervezését. Tervei alapján épült az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) egyik Köztársaság téri bérháza (1935). 1934-ben tervezte Rómában a Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás m. csarnokát, és 1936-ban a Milánói Triennálé m. pavilonját. 1937-ben megújította a Velencei Biennálé m. pavilonját. Tervei alapján épült több isk., bérház, lakótelep, kórház. 1948-ban restaurálta a váci székesegyház altemplomát és a bp.-i Szépművészeti Múz. épületét. 1949-től a Középülettervező Intézet (KÖZTI) dolgozója volt. Hazai és külföldi kiállításokon számos kitüntetést nyert. Az I. és II. világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben a közhasznúság, és egyben az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségét látta. Bp. építészetére vonatkozó tervgyűjteményét a Budapesti Történeti Múz.-ban őrzik, köztük első feleségének, Sztehló Lilinek üvegablakterveit is. Életéről és művészetéről közel 200 publikáció jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. - Irod.: Magyar Életrajzi Lexikon
Csonka Pál (Bp., 1896. júl. 8. - Bp., 1987. nov. 26.): építészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora (1952), Kossuth-díjas (1954), Állami díjas (1983). Édesapja, ~ János volt a karburátor feltalálója. A bp.-i Lónyai utcai gimn.-ban érettségizett, majd 1914-től - kétévi katonai szolgálattal megszakítva - 1920-ig a József nádor Műegy. építészeti karának volt hallgatója, itt szerezte meg 1920-ban építészmérnöki oklevelét. Másodéves hallgató korában elnyerte a Horváth Ignác-pályadíjat. Kezdő mérnökként több városrendezési pályázaton részt vett: 1921-ben a Margitsziget, 1922-ben Székesfehérvár, 1923-ban pedig a Szombathely rendezésére kiírt pályázaton nyert második díjat. Pályája kezdetén építésvezetőként dolgozott, 1928-ban építőmesteri szakvizsgát is tett. 1927-től fizetés nélküli gyakornok a műegy. alkalmazott szilárdságtani laboratóriumában. 1928-1936 között az egy. építészeti osztályán a matematika meghívott előadója. 1930-1936 között az alkalmazott szilárdságtani tanszék adjunktusaként tanított, 1931-1936 között h. tanárként vezette a tanszéket. 1933-ban magántanári képesítést nyert, 1936-ban a tanszék ny. rk. tanárává, 1939-ben ny. r. tanárává nevezték ki. 1945-1957 között tanszékvezető egy.-i tanár. 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA szilárdságtani kutatócsoportjának vezetője, 1969-től tudományos tanácsadója volt. Az Acta Technica és a Műszaki Tudomány-technika szerk.-je. A műszaki mechanikai létesítmények elmélete és vizsgálata, a szilárdságtan és építésmechanika, a rugalmasság- és képlékenységtan terén elért eredményeiért a műszaki tudományok doktora címet kapta meg, a képlékeny kihajlásra és a rugalmas körhengerhéjra vonatkozó kimagasló eredményeiért Kossuth-díjjal, a műszaki mechanika, a szilárdságtan és az építéstechnika tudományterületén elért eredményeiért pedig Állami díjjal tüntették ki. Héjszerkezetek c. monográfiája (Bp., 1981) a hazai tartószerkezeti szakirodalom kiemelkedő alkotása. Tervei szerint épült a taksonyi templom ellipszis alakú héjszerkezettel készült kupolája. A Magy. Mérnök- és Építészegylet a Czigler- és Honán-pályadíjakkal tüntette ki. Számos hazai és külföldi tudós testületnek, így a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Unió (IUTAM) Magy. Nemzeti Bizottságának, a Nemzetközi Héjszerkezeti Egyesületnek (IASS) t., a Lengyel Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Társ.-nak pedig külső tagja volt. - F. m. Rugalmasságtan (Bp., 1930); Bevezetés a héjboltozatok elméletébe (Bp., 1931); Statika (1-2. Bp., 1951-52); Statikai példatár (1-2. Bp., 1951-54); Membránhéjak (Bp., 1965; Berlin, 1966; Varsó, 1969). - Irod.:Magyar Életrajzi Lexikon
Árkay Bertalan főbb művei: