A "régi" Szent Anna templom 1804-1956
Az építmény egyhajós, dongaboltozatos, körben támpillérekkel erősített, ívelt szentélyapszis nélküli épület lett. A homlokzatot szemlélve letisztult, késő barokk stílusú templomra ismerhetünk, ami egyszerűségében a helyi sváb paraszti építkezés hagyományaira hivatkozik. A harangtorony, ami öt évvel később készült el, négy harangot rejtett, melyeket sikerült megmenteni és az új templom kertjében felállítani.
A templombelsőt fehérre festették, ezt a puritánságot ellensúlyozta a szakrális tárgyak gazdagsága. A Szent Annának ajánlott, fából faragott, festett főoltár, a mellékoltárok, a faszobrok - kettő az új templomban még megtalálható -, az olajfestmények és a díszes orgona mutatták, hogy Isten háza egy jómódban élő, prosperáló település közösségét szolgálja.
Az 1874-es és 94-s tűzvész jelentős károkat okozott a templomban, de a hívek segítségével helyreállították, sőt 1926-ban továbbfejlesztették: elektromos világítást szereltek az épületbe. A háborúk viszontagságai sem kímélték, 1944. december 6-án a németek lerombolták a templomtornyot és teljesen kifosztották az épületet.
A helyreállítás lassan haladt, csak 1955 karácsonyára sikerült befejezni. Aznap a négy harang újra éjféli misére gyűjtötte össze a híveket
A munka teljes befejezéseként 1956. január 11-én felrakták a keresztet a templom tornyára, hogy másnap reggel háromnegyed hétkor lezuhanjon a friss hóba, ezzel adva hírül Magyarország történetének legpusztítóbb földrengését.
Haláleset szerencsére nem történt, de majd minden épületben keletkezett kisebb nagyobb kár. A pusztítás legfájdalmasabb vesztesége azonban a templom rommá válása volt, ami újjá épülni azon a helyen többé már nem tudott.
Vészjósló jel volt ez 56 elején. Aztán jött a nyár, a víz elárasztotta a mezőket, és decemberben valami még nagyobb nyomorúság borult az emberekre.
Lassan eltelt ötven év, megszépült az új Szent Anna templom is, de a földrengéseket még mindig nem lehet előrejelezni.
