Én a Péhl Gazsi bácsihoz jártam, gondolom a sojdl a Tagscherernél is sojdl volt.

Nálunk a faluban két dolog van, ami örök: a tampfvuhtli és a tátli. Jöhettek háborúk, málenkij robotok, kitelepítések, egy taksonyi háziasszonynak kötelező volt elkészíteni a pénteki bableveshez a tampfvuhtlit, a háziúrnak pedig eljárni a kocsmába tátlizni. Amilyen egyszerűnek tűnik a gőzgombóc elkészítése, úgy a tátli nevű kártyajáték is tartogat egy-két buktatót. Nekem az első az volt, hogy kiderítsem a név eredetét. Sejtettem, hogy újra a taksonyi sváb dialektus űz velem tréfát, mert a tátli elnevezés a tartli vagy dardli, magyarul a felsős kártyajáték neve.

A 19-20. század fordulóján a pest-környéki sváb falvak kisvállalkozói jelentős mértékben vették ki részüket a főváros ellátásában. Közülük talán a legjellegzetesebb a milimári, más néven a tejeskofa vagy irodalmi németséggel a Milchmeierin. A milimári személyisége és munkálkodása nagyban hozzájárult a svábokról elterjedt sztereotípiák kialakulásához.