A munkatáborokba hurcoltak hazatérésük után sem beszélhettek a velük történtekről. A hallgatás évei következtek.

Közel húsz évnek kellett eltelnie, hogy 1965-ban a falu, a táborokban elpusztult rokonoknak, barátoknak emléket állíthasson. A falvak közül Taksony az első volt, ahol emlékművet építettek.
Igaz, csak a keresztet állíthatták fel, a neveket évekkel később véshették a talapzatra.

 1995. februárjában a Német Baráti Kör tagjai összeírták és meghívták a túlélőket, hogy megkoszorúzták a temetőben található keresztet. Az elhurcolás 50. évfordulóján megtartott gyászmisén 140 túlélő emlékezett az áldozatokra. Mára még kevesebben élnek azok közül, akik megjárták a táborokat.