Történ egyszer – pontosan 2013. április 21.-én -, hogy meghívták a fidiótát az össznémet svábok az össznémetországi svábbálba a Baden-Württemberg-i Gerlingerbe, hogy érezze már egy kicsit jól magát, ha már a küldetés, a konzulság ilyen távolra, messzi idegenbe vetette hazájától.

A fidiótának nem is kellett több elfogadta a meghívást, elment abba a híres bálba ivott egy snapszot, meg még egyet, aztán egy-két korsó sört rája, hogy tényleg jól érezze magát. A vendéglátó polgármester a Herr Brenner barátin, olyan svábosan oldalba bökte, hogy ugyan mondjon már egy-két szép szót, ha már olyan régóta ismerik egymást, meg különben is.

Erre a fidióta, akinek a szeme már vörösben forgott a sok snapsztól, a sörtől meg a céplázástól,  - de olyan sávosan vörösben, árpádsávos vörösben -, magához rántotta a mikrofont és törött németséggel – mégis csak ő a konzul, neki tudnia kell németül, legalább törötten – és mondta beléje, hogy mindenki elmehet ám a vaffankulóba – mert ő művelt ember, aki több nyelven beszél, mégis csak ő a konzul -, hogy az aki nem szereti az ő kedves Kárpátia együttesét és nem kell neki a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, az ne hívogassa őt semmilyen bálba.

Ezzel harapott még egyet a szaftos wurstba, a maradékot belepöckölte a félig teli sörös kriglibe, beült a ház előtt várakozó Mercédeszbe – made in Germany - Sindelfingen – és elviharzott a magyar konzulátusi rezindenciára a Lenzhaldera - a stuttgarti Rózsadombra.

Az össznémet svábok meg azóta is ott állnak megmerevedve a bálban. A repülőszoknyák megdermedtek a levegőben, a felemelt kriglik megálltak a tágra nyitott szájak előtt, s a sramli zenekar cintányérosa elkerekedett szemmel csak nézi a lebénult cintányérokat, amelyek sehogyan sem akarnak összekoccanni.

Aki nem hiszi mennyen el, nézze meg saját szemével, mert a bál még mindig áll.