Az alábbi címlap tervek miatt kellett a Taksonyi Hírharang főszerkesztőjének közzétenni december 5.-én (hétfőn) nyílt levelét a Képviselő testület felé, majd a Képviselő testületnek egy rendkívüli ülésen december 6.-án (kedden) felfüggeszteni a főszerkesztőt.
 |
 |
A „gyertyás” címlap volt az eredeti, melyet a főszerkesztő javasolt, a „wassalbertes” pedig, amit nem a főszerkesztő, hanem nem tudjuk kik.
Karácsony közeledtével, advent idején minden a fényről, a világosságról szól. Várakozunk a kivilágított utcákon, házakban, villamosokon, hogy megszülessen és megvilágítson minket Ő, akire szükségünk van nagy magányunkban itt e Földön.
Az eredeti, majd lecserélt címlap, sötét háttéréből kivilágló gyertya fénye erőteljesen közvetíti a fenti üzenetet. „A szíved felviszi az égig, az eget lehozza hozzád” olvasható az idézet. Nem utal itt közvetlenül semmi a karácsonyra, de nem annyira absztrakt, hogy ne lehessen megfejteni mi is történhet december közepén a keresztény kultúrában ma Magyarországon.
A másik címlap, amely végül az újságra került, didaktikusabban próbálja közvetíteni mindezt. A fényben úszó Fő tér a hátterében a templommal, a zene pavilonban a betlehemmel s a kép jobb szélén a ráapplikált illuminált fenyőfával, senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy itt bizony karácsony lesz.
A Wass Albert idézettel azért nem foglalkozok, mert vannak, akik azért szeretik, mert egy antiszemita uszító volt, mások meg, azért mert olyan szépeket írt. Én egyikért sem tudom, sőt egy kicsit szomorú vagyok, hogy egy tőle származó idézet van a málenkij robotra elhurcolt és kitelepítettek emlékművén a templomkertben, azon az emlékművön, ami az én felmenőimnek is emléket állít. Vannak nekünk sváb költőink és íróink, s ha mégis Erdélybe kell utazni idézetért, ott van a Herta Müller, ő is sváb, neki is elhurcolták a szeretteit, sőt még irodalmi Nobel díjat is kapott.
Visszatérve a címlapokra, sokak véleménye, hogy nem szabad az embereket elvont, nehezen értelmezhető tartalmakkal zaklatni, az egyszerű emberek úgysem értik azokat, csak összezavarodnak tőle, világos, könnyen értelmezhető, szájbarágós írások és képek kellenek.
Lehet, hogy Taksonyban egyszerű emberek élnek, de nem buta emberek. Nem szabad alábecsülni őket, azért mert nem mindenki szólal fel a közmeghallgatásokon, nem publikál újságokban, nem posztolgat a világhálón, nem ragaszt plakátot, de attól még gondolkodik.
Visszatérve a címlapokra, ha választanom kell a kettő közül, én azt választom, amelyiken a gyertya kiragyog a feketeségből.
A másik címlapon hiába van kivilágított templom, fényben fürdő betlehem, csillogó karácsonyfa, én mégis csak a sötétséget érzem áradni belőle.
